A karneválszerű rendezvények középkori eredetét manapság már nem szokás firtatni, talán csak a farsang ideje beszédes: a nagyböjt előtti utolsó napokban kell történnie. Öntudatlanul ugyan, mégis őrzik ezek a programok a régi ünnep alapvető vonásait, ahogyan tettük ezt mi is 2016. február 4-én.

A vidám látványosság a diákönkormányzat szervezésében valósult meg, a diákság tanulás melletti másik életét, a mulatságra, játékra való nyitottságát bizonyítva. A fiatalok számára az sem volt szokatlan, hogy tanáraikkal együtt élik meg az estét, osztozva velük a táncos órák hangulatos perceiben s a titokban begyakorolt produkciók lámpaláz kísérte előadásaiban is. A műsorokban egyformán a farsang „fonák” nyelvére építettek: kifigurázták a tananyagot, ám a retro zene is a felnőttek fiatal korának görbe tükrű bemutatása volt, ahogy a tanár-rapperek tánca sem volt más, mint „csúfolódás”. Mégsem volt mindez bántó, hiszen azt bizonyították, hogy ha olykor kritikával is, ám érdeklődőn figyeli egymást tanár s diák.