Tartalmas nyarat tudunk magunk mögött, melynek legérdekesebb elemei az egész vakációt áthálózó nyári táborok voltak.

Június végén intenzív nyelvi táborok zajlottak, majd a sport kapott szerepet a tiszai kenuzáskor, a kerékpártúrán a Balaton északi partján.

 

Az új ÁVG-s diákok beilleszkedését is segítették táborok: Simán mazsolatáboroztak iskolánk új tanulói, osztályfőnökeik, Maszkály Ágnes tanárnő, Kováts Imre és Vigyikán Csaba tanár urak kíséretében. S vettek részt szellemi és játékos vetélkedőkön, kreatív alkotó munkában, baskói, regéci túrán. A tábortűz, a zenés est tovább segítette a csapat összekovácsolódását.

(Maszkály Ágnes nyomán)

„Aranyos” élet zajlott Zánkán, ahol az Arany János Tehetséggondozó Program XIV. nyári táborát rendezték. Az ország összes 9/AJTP-s diákjának és osztályfőnökeiknek, kollégiumi csoportvezetőiknek volt ez találkozási lehetőség.

Színes programok vártak rájuk, nem volt idő unatkozni. Részesei voltak a magyar „halhatatlan sportolók” néhányával folytatott beszélgetésnek, hajókiránduláson vettek részt Tihanyban. S természetesen fürödtek a Balatonban, volt sport, mozizás, koncert. A legnagyobb élmény azonban az, hogy a hazafelé úton már minden diák telefonja új barátok telefonszámával gyarapodott. Így alig várták a szeptemberi, újbóli találkozást.

(Hudákné Ulimájer Tünde nyomán)

 

***

A bicajosok gondolatai a megélt vidámság, derű bizonyítékai:

„Révfülöpi hangulatjelentés ……, avagy „ÁVG,  én így szeretlek téged!”
 
2013. augusztus 5-én indult útnak az ÁVG lelkes diák csoportja, hogy Bolló Csaba igazgatóhelyettes úr irányításával, valamint Galgovics Csabáné, Ilkó Tünde, Tóth Erika tanárnők, Szentimrei Ferenc és Tóth Csaba tanár urak kíséretében részt vegyenek gimnáziumunk hagyományos kerékpártúráján. Kétszeresen is jubiláltunk az éven: ugyanis 20 éves iskolánkban 10. alkalommal került megszervezésre ez a nyári tábor. Óriási volt az érdeklődés a diákok között: hiszen 53-an jelentkeztek az útra, és minden korosztály képviseltette magát a nyolcadik osztályos fiúktól kezdve a már érettségit tett tanulóig.
A korábbi években már alkalmunk nyílt megismerkedni a Tisza-tó körüli és szatmári tájakkal, „bekerekeztük” a Balaton északi és déli partját, s most a révfülöpi kemping lett a „bázisunk”, itt állítottuk fel sátrainkat. Csillagtúraszerűen eljutottunk Örvényesre, nosztalgiáztunk egy kicsit Zánkán, jártunk Badacsonyban, megismerkedtünk Révfülöp szépségeivel, sétahajózáson vettünk részt. Természetesen mindennap strandoltunk, fürödtünk a kellemes hőmérsékletű Balatonban, labdáztunk a vízben, röpiztünk a parton, sétáltunk a mólón. Voltak, akik még a kemping által szervezett „Ki mit tud?”-on is megmutatták tehetségüket.
Az egy hét alatt rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, hiszen a rutinos túrázók mellett sokak számára ez volt az első alkalom, hogy sátorozva töltsenek el egy hetet a vízparton. Akármerre jártunk, azt tapasztaltuk, hogy a „bicajosok” közössége kedves és segítőkész (egy kölcsönkapott pumpa olykor hihetetlen érték), a sajtos-tejfölös lángos a tó partján fogyasztva a legízletesebb, s a hőség ellenére is egymást biztatva, jó hangulatban tettünk meg a napi távot, és tudtuk: minden nehéz emelkedő után jön majd egy lejtő…. (és ezúttal most ennek örültünk…).
Napbarnítottan (na jó, néhányan kicsit leégve), kellemesen elfáradva, de sokszor ismételgetve azt, hogy „Jövőre újra bicajtúrázunk!” , szálltunk fel a vonatra augusztus 10-én, és vettünk búcsút Révfülöptől, a rózsakerttől, a Balatontól.”

(Tóth Erika)