Németország, Eisenach
Az őszi szünet előtti szerda hajnalban indultunk az iskola elől, mi heten: Tóth Tamás igazgató úr, Dusicza Erika igazgatóhelyettes-asszony, Kistóthné Timári Erzsébet némettanárnő, Judit,  Petra és jómagam, mint az ÁVG-s diákság képviselői, és drága sofőrünk, Jani bácsi. Úti célunk pedig Sárospatak távoli testvérvárosa, Eisenach volt, Németország szívében. Utazásunk oka egy nemzetközi kiállítás-sorozattal kapcsolatos, melyhez az Árpád Vezér Gimnázium diákjai is örömmel csatlakoztak az előző tanévben. Kiállításunk anyagával, valamint azzal a szándékkal érkeztünk Németországba, hogy az eisenachi Ernst Abbe Gimnáziummal testvériskolai kapcsolatot alakítsunk ki. Az út cseppet sem rövid, közel 17 órát vett igénybe, amit érdekessé tettek a beszélgetések, anekdoták, és igazgató úr egy-egy városhoz kapcsolódó történelmi feladványai. Utunkat megszakítottuk a német-osztrák határnál fekvő Passau városában, ahol három folyó, a Duna, az Inn és az Ilz folyik össze. Eisenachba késő este érkeztünk, ahol a gimnázium tanárai és tanulói fogadtak minket. Egy rövid eligazítás és programismertetés következett, azután pedig mindenki hazatért – a felnőtteket tanárok; minket, diákokat pedig az iskola tanulói szállásoltak el a látogatás idejére. A családok nagyon vendégszeretőek és barátságosak voltak, sokat beszélgettünk még a késői érkezés ellenére is. A gyerekekkel és felnőttekkel hol angolul, hol németül beszéltünk, ami nagyszerű lehetőségnek bizonyult a nyelvtudásunk gyakorlására.
Másnap egy német irodalom óra után ellátogattunk Wartburg híres várába, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. A vár berendezése szintén gyönyörű volt, a szobákon áthaladva Szent Erzsébet, Luther Márton, és Goethe lábai nyomán lépkedhettünk. Láthattuk a szobát, ahol Luther a Biblia lefordításán dolgozott, személyes kedvencem pedig az Erzsébet-lakosztály, melynek falait és mennyezetét a szent életéből vett jeleneteket ábrázoló mozaikképek borították. A délutánt Gothában töltöttük, ahol a kiállítással kapcsolatos megbeszélésen vettünk részt. Este a szállásadó fiatalokkal benéztünk egy hangulatos kávézóba, ahol fagylaltkelyhek és forró csokoládék mellett beszélgettünk, nevettünk, és ismerkedtünk országaink kultúrájával és egymással. Fény derült a leghosszabb német- és magyar szavakra, bonyolult nyelvtörőkre.
A második nap első fele az iskolában bemutatott prezentációval telt. Később Weimarba utaztunk, ahol számos világhírű zeneszerző és irodalmár lakóháza megtalálható. Csapatunk ellátogatott Goethe korábbi lakhelyére is. Ezután a butikokkal és kellemes kávézókkal szegélyezett sétálóutcán töltöttük a kora délutánt. Eisenachba visszatérve a Bach-házat tekintettük meg, ahol a zeneszerző portréi, hangszerei és menüettjei-kantátái voltak láthatók és hallhatók. Mi, diákok ezt az estét is a fiatalokkal töltöttük, amíg tanáraink egy vacsorán vettek részt. Egy hűvös késő délutáni séta után megérkeztünk a helyi bowling klubba, ahol az utolsó este a játék közben remek hangulatban telt.
Szombaton hajnalban, az utcalámpák fényével kísérve indultunk hazafelé, álmosan, de életre szóló élményekkel gazdagodva. A haza-utat Csehországban szakítottuk meg, Telč álmos kisvárosában álltunk meg. A főtér zsúfoltan elhelyezkedő emeletes házai és a tövükben meghúzódó ajándékboltok elragadó látványt nyújtottak még az ősz-végi hidegben is. Itt egy ebédet is elfogyasztottunk egy eldugott fogadóban. A német és osztrák autópályákról csodálatos kilátás nyílt a színpompás erdőségekre, hegyekre és völgyekre. Este tíz óra körül érkeztünk haza Sárospatakra.
Habár németországi utunk rövid volt, az ott látott nagyszerű helyekre és kialakult barátságokra mindig szívesen fogunk emlékezni.
Tóth Gréta 13.D