Idén Széphalomban rendezték meg a Mercurius Veridicus Középiskolai Szónokverseny döntőjét. Az esemény nagy tanulsága volt, hogy amióta az iskolában nem tanítják a retorika nevű tantárgyat, azóta bizony igencsak elfelejtettük, hogyan éljünk az ékesszólás eszközeivel. Márpedig amit nem gyakorlunk, azt nem sajátítjuk el, az nem lehet igazán a miénk.

Az idei verseny megadott témája: Erkel Ferenc üzenete az ezredforduló magyarjaihoz. Itt az Árpád Vezér Gimnázium és Kollégiumban Boros Enikővel (12. D) készültünk a versenyre, és nagy örömünkre Enikő bekerült a döntő 10 versenyzője közé. Bár nem ért el „dobogós” helyezést, de már a felkészülés és a döntőig vezető út is meghatározó élmény volt, sok tanulsággal járt.
Enikő szónoklatában elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Himnusznak és Erkel Ferenc operáinak, a Hunyadi Lászlónak és a Bánk bánnak milyen mozgósító, nemzetet összetartó ereje lehet napjainkban is, hiszen Erkel zenei kompozíciói örökérvényű üzenetet hordoznak.
A döntő résztvevőit hallgatva, bizony, mind a tanárok, mind a diákok számára lélegzetelállító élmény volt egy-egy beszéd meghallgatása. Az előadók közül némelyek már kész szónokok: üzenetüket határozott, biztos fellépéssel adják át, s a képszerűség és egyéb stíluseszközök alkalmazásával, a hallgatósággal való meggyőző kapcsolattartással egyértelműen hozzánk szólnak. Teljesítményük nem csupán versenyre kel korunk közéleti személyiségeinek, politikusainak szónoki képességivel, hanem egyes esetekben túl is szárnyalja azokat.
Vannak persze elfogódottabb, kezdő rétorok, de az ő versenyen való részvételüknél nincs jobb bizonyíték arra, hogy szükség van (és szükség lesz) a mindenkori üzenet igényes, minőségi, választékos megformálására.
A jövő szónokainak figyelmébe ajánlom az immáron hagyománnyá váló, évente megrendezett Mercurius Veridicus Középiskolai Szónokversenyt.