1. nap
Korai ébredés után, már 10 órakor megérkeztünk Szlovákiába, így rögtön el tudtunk indulni az egyik legnagyobb túrának ígérkező Csorbai-csúcshoz. Kis csapatunk a Magas-Tátra ny-i oldalán elhelyezkedő Csorba-tónál startolt. Miután ilyen magaslati túrán még egyik diák sem vett részt, a csodálat és a megdöbbenés jelei ültek ki az arcukra amikor meglátták hová is kell feljutni. A Mlinyica-patak mentén hamarosan elértük a Fátyol-vízesést, melyet utunk során egészen közelről is alkalmunk volt megcsodálni, hiszen láncokba kapaszkodva kellett megtenni az út egy szakaszát közvetlenül a zuhogó víz mellett. Ez után egy szép, de nagyon nehéz szakasz következett. Több tengerszem mellett haladtunk el, de a csúcs alatti volt talán a legszebb, félig befagyva. Ez a 2314 m magas csúcs meglepetést tartogatott számunkra, ugyanis a rövidnadrágos gyalogtúra itt sarkvidéki túrához kezdett hasonlítani, a csúcson ugyanis hó volt az odafelé vezető út pedig törmelékes lejtőn emelkedett. A hegy egyik oldaláról a másikra pedig láncok segítségével lehetett átjutni. Lefelé egy kis esőfelhőbe botlottunk, volt olyan pillanat, amikor az orrunkig sem láttunk el.
Elázva, de annál boldogabban nyugtáztuk: teljesítettük a próbatételt!

2. nap
A második nap pihentetőbb volt, a Tar-pataki-vízesésektől indulva két menedékházat érintve jutottunk el kora délutánra a Lomnici-csúcs lábához, a Kőpataki-tóhoz. Szerencsére derűs időnk volt, így be tudtuk fizetni a csúcsra szállító járatra, ami hipp-hopp felvitt minket a felhőkbe burkolózó 2634 m magas Lomnici-csúcsra. Szerencsére odafent megcsodálhattuk a panorámát, szikrázó napsütés a felhők felett, hegycsúcsok, völgyek, patakok és tengerszemek, magaslati növényzet. Ezek vártak ránk odafönt. Felejthetetlen volt ez a mai nap is!

3. nap
Egy könnyűnek induló túra következett a 3. napon, de az előző két nap fáradtsága megmutatkozott. Amiután bemelegedtek az izmok, már vitt a lábunk. 4-5 órás túra után elértük a Sziléziai-menedékházat, ahol megebédeltünk a szlovák specialitásokat felvonultató étteremben. Öröm volt látni, amint a sok fáradt vándor együtt örül a feljutásnak, s ezt egy tál étel mellett ünnepli meg.

4. nap
Ezen a napon a Popradi-tó mellett lévő szimbolikus temetőt tűztük ki úticélul. Itt a Tátra áldoaztairól emlékezhet meg a vándor: a sziklákon elhelyezett táblákon több nemzet fiainak neve szerepel.

5. nap
Hazafelé a Szlovák Paradicsom Suchá Béla nevű kanyonjában sétáltunk egyet, ahol a patakmederben sok-sok létrán keresztül lehet feljutni a csúcsra. Vízszintes falétrákon és vízesések melletti vaslétrákon lehetett haladni, megcsodálva ennek a vizes-párás közegnek a flóráját.
Elfáradva, de élményekben gazdagon tértünk haza.