„Aranyosok” a magyar tenger partján

- jelenetek egy ifjú ÁVG-s tollából

1. jelenet

A fáradt diáksereg megkezdi bőröndje súlya alatt a menetelést a sárospataki állomásra. Nyűgös, álmos arcuk, s a hosszú vonatút alatt csak egyre kedvetlenebbé válnak. Még meg sem érkeztek, de már az otthon hiányát érzik.

2. jelenet

Az órákon át tartó fáradt várakozás egy csapásra megtörik, amikor meglátják megcsillanni a nap sugarait a Balaton habjain. Ekkor megindul a nyüzsgés, készülődés – a megérkezés izgatottsága ez. A vonat lassít, a gyerekek a zsúfolt peronon csendben várnak, majd megindul a tömeg, a gyereksereg vidáman, derűs arccal arra a helyre érkezik, amelyet minden Arany János Tehetséggondozó Programban résztvevő osztály csillogó szemmel ejt ki a száján: Zánkai Gyermektábor – az első közös táborozás színhelye.

3. jelenet

Belépnek a diákok a szobákba, megkönnyebbült sóhajjal kerülnek le vállaikról a terhek. Sóhajuk egy pici szót takar csupán: végre.

4. jelenet

Megkezdődik a csoport barátkozása, más csoportokkal való ismerkedés. A napok egyre telnek, a sportversenyek hajrája, a kézművesfoglalkozások jó hangulata, a tihanyi kirándulás, a gyerekek által nagyon kedvelt diszkó, a fiúk táncos előadása, a lányok csivitelése, a gyermekcsínyek, a felnőttek engedékenysége, a tűzijáték meghittsége és végül az utolsó napi közös nagy sírás-rívás és ölelkezés mindenkiben mély nyomot hagy.

Reflexió:

Sokkal személyesebb ez a történet, hisz én magam is részese voltam 32 diáktársammal egyetemben. A 2008. augusztus 16. és 21. közötti időszak mindannyiunk naptárába be van jelölve. Ha majd végzősként a fényképalbumot böngészve visszatekintünk erre a pár napra, meglehet, megmosolyogjuk mostani énünk, de tudni fogjuk, hogy ez az 5 nap sokat számított osztályközösségünknek. Megismertük egymást: egy kedves közösséget; nevelőnket: Jó Tündér „keresztanyánkat”; osztályfőnökünket: precíz partnerünket.

Az ember az útjának célokkal indul neki, az én egyik célom, amit nagyon szeretnék megvalósítani, hogy 5 év múlva, ha eljön a búcsú pillanata ne sírjunk, hanem együtt, szívből kacagjunk, mint ahogy azt a gólyatáborban tettünk azon a helyen, melynek nevét mi, 9. B osztályos tanulók csillogó szemmel ejtünk ki a szánkon: Zánkai Gyermektábor.

Horváth Virág 9. B osztályos tanuló