Az Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium „aranyos” diákjai öt évet töltenek el ebben az intézményben. Az öt év alatt számos helyre eljutnak a bent maradós hétvége keretei között, ám a csúcspont minden évfolyam számára az angliai tanulmányi út. A mi osztályunk is ezt várta a legnagyobb odaadással négy éven keresztül, mígnem eljött az idő, az indulás.

2008. augusztus 1-jén késő délután kezdett gyülekezni a csapat, ugyanis az utazás előtti éjszakát a kollégiumban kellett töltenünk. Este egy rövid eligazítás után mindenki a szobájába ment volna aludni, ha fáradt lett volna, de ezt senki sem tette. Egymásnak meséltük a különböző nyári élményeinket, s tervezgettük a következő tíz nap eseményeit. Az éjszaka hamar elment, s eljött a hajnal, az indulás ideje. Szerencsére a buszon alvás ilyen tapasztalt utasoknak, mint mi már nem jelentett gondot, így aztán hamar elcsendesült a társaság. Folyamatosan szeltük át az országokat, először Magyarországot, aztán Ausztriát, majd Németországot. Estére Belgiumba értünk, pontosabban Liége- be, ahol egy tranzitszálláson töltöttük az éjszakát. Másnap délelőtt Brüsszel belvárosával ismerkedtünk meg, majd délután komppal keltünk át a La Manche-csatornán, s léptünk brit felségterületre.

Estére már Londonban voltunk, s izgatottan vártuk, hogy ki melyik családhoz kerül. A szerencsésebbek autóval közlekedhettek a központi találkozóhely és londoni lakhelyük között, de voltak, akiknek gyalogolni kellett. Általában kettő vagy négy ember került egy családhoz, ahol a házigazdák barátságosak és segítőkészek voltak. Számunkra az időjárás és a közlekedés volt a legfurcsább. Egy átlagos nap, reggel fél nyolcas ébresztővel kezdődött, majd jött a tipikus angol reggeli: müzli és pirítós. Ebédre egy kis csomagot kaptunk, amit általában az iskolában fogyasztottunk el. Az angol iskolánk Wimbledonban volt és a King’s College School nevet viselte. A tanórák kilenc órától tizenkét óráig tartottak, utána London nevezetességeit próbáltuk megtekinteni. Nagyon sok híres, eddig csak a médiából ismert nevezetességet láttunk. Ilyen volt a London Eye, a Madame Tussaud’s múzeum, a Wensminster Apátság, a Buckingham Palace, a Houses of Parlament és még sok más. Esténként fáradtan értünk haza családunkhoz, s a bőséges vacsora és egy kis beszélgetés után általában elaludtunk. Az ott töltött napok alatt rengeteg hasznos információval gyarapodtunk, de még fontosabb ettől a különböző élmények sokasága. Hazafelé jövet Franciaországban szálltunk meg, s töltöttünk ott el egy teljes napot. Párizsban megnéztük az Eiffel-tornyot, és a Notre Dame-ot, illetve voltunk a Louvre-ban, s megnézhettük a híres Mona Liza mosolyát. Este indultunk haza, s bár kisebb műszaki gondokkal is, de 11-én éjszaka már Sárospatakon voltunk.

Bátran mondhatom, hogy megérte várnia az osztályunknak négy évet erre az útra.

Pitlik Tamás, 13. B.